2008-ban végeztem a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar rajz szakán. Előtte a Martyn Ferenc alapfokú művészeti szabad iskolába jártam, ahol később tanítási gyakorlatomat végeztem. Rendkívül nagy hatással volt rám Lantos Feri bácsi szellemisége, az iskola és a gyerekek megtanították nekem hogyan lehet felszabadultnak lenni egy rajzban, egy alkotásban, hogyan lehet a gátlásokat feloldani, miként lehet a gyerekekből kihozni azt az ősi tudást, ami születésüktől kezdve bennük van, csak felszínre kell csalogatni, megfelelő szavakkal, feladattal.
Mostanság gyerekeket tanítok, és létrehoztam egy művészeti szakkört. 2010-ben a régi iskolámba visszatérve egy csapat gyerköccel elkezdtünk közösen dolgozni, a művészettel megismerkedni. Rendkívül vegyes társaság alakult ki, mert bárki aki akart és hajlandó volt dolgozni csatlakozhatott a körhöz. Hetente találkoztunk egy tanéven keresztül, nagyon sokat dolgoztunk, nevettünk és titokban sokat tanultak egymásról és az alkotás öröméről. És én is sokat tanultam róluk, és tőlük. Ettől az adok-kapok viszonytól vált rendkívül összetartó közösséggé ez a kis csipet -csapat.
Ahogy dolgoztunk: A gyakorlatoknál általában van egy megkötés, amit be kell tartani, de ezen kívül teljes a szabadság. Tulajdonképpen az életben is mindig van megkötés, ami között szabadnak kell érezni magunkat. Az is nagyon fontos, hogy a gyakorlatokhoz nem feltétlenül szükséges a technikai ügyesség és a feladatmegoldások nem eszközigényesek. Mindenki meg tudja csinálni! A gyakorlatok szellemi folyamatokat indítanak el mindenkiben, tehát a gondolkodást, a variációk széles skáláját teszik lehetővé vizuális eszközökkel. Egyszerű fogalmakat jelenítenek meg, ezáltal játék a képalkotás. Egyensúlyt teremtenek a képeikben, mindegyik elkészült munkában egy rendszer figyelhető meg. Egészben, nagy törvényszerűségekben látják a világot, nem vesznek el a részletekben. Egyszerűen fogalmaznak, a képek egységesek. Megtanulnak önállóan komponálni, önmagukat motiválni, hogy az alkotás elkészüljön. A sikerélmény növeli az önbizalmukat, a gátlásokat, szorongásokat feloldja, a „tudom csinálni” élménye erősödik fel bennük, gondolkodásmódját felszabadítja az esetleges sztereotípiák alól. Örömmel, improvizálva tanulnak meg dolgozni. A művészet megértése segítségével teljes, egész emberek felnevelése a cél. Nem művész létrehozása, nem a kimondottan általánosított „rajzolni tudó gyerekek” művésszé képzése, persze erre is van lehetőség, de a fő cél nem ez. Cél azoknak az emberi tulajdonságoknak és készségeknek a kifejlesztése melyek nélkülözhetetlenek mind a hétköznapi élethez, mind a magas szintű művészeti gyakorlathoz. Általánosabb emberi tulajdonságok kialakítása a vizualitáson keresztül, szellemileg és gyakorlatilag felkészült, egészséges gondolkodású, pontosan fegyelmezetten, felelősséggel, de kellő nyitottsággal és érzelmi telítettséggel gondolkodni, élni és dolgozni tudó emberré váljon. Megtanuljon rendet tartani, összefüggéseiben lássa a világot, hosszú távra érvényes gondolkodásmóddal, szemlélettel ruházzuk fel. A gyerek előbb veszi észre a körülötte lévő világban az általános összefüggéseket, és csak utána kezd különbséget tenni egyes formák és jelenségek között.
Minden egészséges gyerek születésekor még olyan teljesség, melynek önmagán belül szinte korlátlan lehetőségei vannak.
